Ki vállalja a felelősséget egy olyan ember ellátásáért, akinek egyidőben több rendszer is kezeli problémáját, és ki segíti az eligazodását az egészségügyi, szociális, munkaerőpiaci és más területek között? Többek között erről is szó volt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat „Két szék között…?” című konferenciáján a Budapesti Kongresszusi Központban. A szakmai nap célja az volt, hogy a Budapesti Szociális Szakmatámogatási Hálózat szervezetei közötti eszmecserének és jó gyakorlatok megosztásának teret adjon, és felhívja a figyelmet azokra az emberekre, akik egyszerre több ellátási területet érintő súlyos problémával élnek.
Június 15-én „Két szék között…?” címmel rendezett konferenciát a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Közép-Magyarországi Régiója egészségügyi, szociális, valamint család és gyermekjóléti szervezetek szakemberei részvételével az összetett problémával élő, úgynevezett többes szükségletű emberek támogatásáról. A konferencia célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a szociális szolgáltatásokat igénybe vevő azon emberekre, akik egyszerre különféle, többek között egészségügyi, munkaerőpiaci, közoktatási szakterületeket érintő problémával élnek. Továbbá, hogy a konferencia szekció beszélgetésein feltérképezzék a nehézségeket, és megosszák egymással elképzeléseiket, javaslataikat, előremutató tapasztalataikat, amelyek hatékonyan tudják ötvözni a különféle szakterületeket, támogatásokat
A szociális szakemberek számára korántsem idegen a társadalmi problémák összetettsége, illetve a szakmaközi csapatmunka. Ugyanakkor az egyes szolgáltatások célcsoport-specifikusak, amely esetenként komoly nehézséget jelent, különösen, amikor nem egyértelműen eldönthető az alapprobléma. A közös gondolkodás és helyzetelemzés elősegítése érdekében szervezte meg a Máltai Szeretetszolgálat az egész napos konferenciát, melyen elsősorban a Budapesti Szociális Szakmatámogatási Hálózat (BUSZSZH) szervezetei vettek részt. Az országos szakterületi hálózat a szociális területért felelős minisztérium és a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet támogatásával jött létre 2021 őszén és munkája 2024. végéig tart. A Hálózat arra alakult, hogy összegyűjtse és szorosabb közös gondolkodásra sarkallja az ellátások szereplőit a régiókban és megyékben, hogy a szolgáltatások jó minőségben, határozott, egyértelmű és gyakorlatközpontú módszertani keretek közt, minél hatékonyabban végezzék a munkájukat.
Fülöp Attila, a Belügyminisztérium gondoskodáspolitikáért felelős államtitkára a konferencia megnyitásakor hangsúlyozta, az országszerte tizenegy területi egységgel működő hálózatban egyházi, civil, önkormányzati és állami szervezetek működnek együtt, ami azt példázza, hogy a tapasztalat, a tudás, a probléma és a tenni akarás független a fenntartó kilététől. „Fontos, hogy a Szakmatámogatási Hálózat az eszmecsere helye legyen. Amikor jogszabályalkotásra kerül a sor, akkor az a munka számomra ott kezdődik, hogy mi a terepen dolgozók tapasztalata. Ez pedig – bízunk benne – ezen a hálózaton keresztül sokkal koncentráltabban érhet el a jogalkotóhoz. Abban bízom, hogy a hálózat igazi műhellyé tud válni.” – mondta az államtitkár. A Hálózatról szólva Dr. Tóth Tibor, a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet főigazgatója hangsúlyozta, ennek létrehozása egy szakmai tudásbázis kialakítását is szolgálta.
A köszöntőket követően Győri-Dani Lajos, a Máltai Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke tartotta a nyitóelőadást. Az alelnök hangsúlyozta, minden ember többes ellátási igényű, de ez akkor válik problémává, amikor az ellátások elérésében vagy az ezek közti koordinációban segítségre szorul az illető, és határterületre kerül.
„Határterületnek nevezzük azokat a szolgálatatásokat, amelyek az ellátó rendszerek találkozásánál működnek. Ha a saját szakmánk felől közelítjük meg a kérdést, akkor a mi ellátottjainknak egy jelentős része van ilyen határterületen, hiszen egyszerre ellátottjai más területeknek is, például az egészségügynek, közoktatásnak vagy foglalkoztatásnak. A kérdés az, hogy azt az embert, akinek az ügye, problémája ezen területek találkozásánál van és segítségre szorul, ki fogja, ki akarja ellátni. Van-e, aki az ő ellátásáért vállalja a felelősséget, aki koordinálja őt a rendszerekben? Mi fog vele történni? Vagyis az a határsáv, amelybe kerül, tranzitzóna vagy a senki földje lesz számára?”
Az ügyvezető alelnök szerint a különbség, hogy a tranzitzónában – ahogy az országhatárok esetében is – minden ellátó szervezetnek megvan a maga feladata, és van, aki mindezeket koordinálja. A senki földjén viszont mindenki azt csinál, amit akar, vagy éppen nem tesz senki semmit, mert nincs irányítás. A többes ellátási szükségletet egy menekült asszony példájával szemléltette, aki csak ukránul beszél, cirill betűket használ és két gyermekével érkezett. Számára a menekültstátusz ügyintézése, a gyerekek beiskolázása, a lakhatás megoldása, hozzájutni az egészségügyi ellátáshoz, munkát szerezni egyedül lehetetlen lenne. Ezért ezzel a problémahalmazzal bemehet a menekülőket segítő szervezetekhez, akik végig kísérik a rendszerben és segítik az integrációját, mert nem beszél magyarul. „De véleményünk szerint vannak mások is, akik nem beszélik a nyelvünket, az ellátórendszer nyelvét. A Jelenlét programunk pont ugyanerről szól. Mert a felzárkózó településeken élő emberek nem tudnak végig menni egy probléma megoldásán koordináció és segítség nélkül.” Győri-Dani Lajos kiemelte, a szociális ellátórendszer legnagyobb határterülete az egészségüggyel van, ami, mint fogalmazott, a társadalmi változások és az egészségügyi kapacitások változása miatt egyre nő. A kilencvenes években a hajléktalan emberek kiszorultak az alapellátásból, ma már sokan mások nem tudják igénybe venni, míg a hajléktalan emberek számára lehetőséget kínál a szociális ágazat fontos máltai vívmánya, a kifejezetten számukra létrehozott alapellátás. „Vannak olyan orvosi rendelők, ahol tudomásul vettük, hogy van egy célcsoport, amelyet nem tud egyik rendszer sem megoldani önmagában, sem a szociális ellátás, sem az egészségügyi ellátás, ezért létrehoztunk valamit, ami képes a kettő között megtalálni az összhangot. És vannak formális és informális együttműködések, de ellentétek is a két terület között. Annyira megváltozott a társadalmi és a szolgáltatási környezet, hogy teljesen új technikákra van szükségünk, hogy megtaláljuk a közös utat, és változtatni tudjunk azon a logikán, amelyen most még nem vagyunk képesek változtatni. Kívánom, hogy tudjunk változtatni, mert különben az ellátásra váró emberek a senki földjén ragadhatnak, miközben felelősségünk szerint senki nem lehetne ott. Legyünk inkább a tranzit zónában együtt.”
A konferencián több mint százötven résztvevő volt személyesen jelen, nyolcvanan pedig online kapcsolódtak be a délelőtti előadásokba. A plenáris előadásokon az egészségügyi és szociális ágazatok közti együttműködésről, ennek töredezettségéről, hiányosságairól, de az ígéretes kezdeményezésekről is volt szó. Dr. Békási Sándor, a Máltai Szeretetszolgálat Egészségügyi Centrumának intézményvezető főorvosa prezentációjában az egészséget befolyásoló körülményekről, a hatékony egészségügyi ellátásokat gátló tényezőkről és a fejlesztési irányokról beszélt. Dr. Martony Zsuzsanna, pszichiáter, geriáter, rehabilitációs szakorvos és a Pomáz-Kiskovácsi Gálfi Béla Kórház orvos igazgatója az egészségügyi szolgáltatások és a szociális célok egy intézményen belüli összehangolásáról tartott előadást. Mózer Péter, Újpest Önkormányzatának Szociális Intézményének igazgatóhelyettese a kerület gyakorlatán keresztül vázolta a komplex szolgáltatásszervezés lehetőségeit és korlátait. Kuslits Gábor, a Kossuth Lajos Gyermekotthoni Központ és Általános Iskola megbízott igazgatója pedig az áldozattá vált gyerekekről és az őket ellátó rendszerről adott képet.
Az előadásokat követően egyes nagyobb társadalmi csoportonként külön szekciókban is zajlottak eszmecserék, köztük a hajléktalan emberek általános egészségi állapotáról, jellemző betegségcsoportokról és az ezekből fakadó ellátási nehézségekről, a pszichiátriai betegséggel érintett függők ellátásáról, a szociális és az egészségügyi ellátórendszer kompetenciahatárairól a fogyatékossággal élő emberek ellátásában, az idősgondozás aktualitásairól az ellátórendszerek találkozási pontjain, az áldozattá vált gyermekek segítéséről a gyermekvédelem rendszerében, illetve a pszichiátriai betegekről és az ő szükségleteikről.
A tapasztalatok megosztására és a működő gyakorlatok megismerésére szolgáló szekciómunka után, a konferencia zárásaként kerekasztal beszélgetést tartottak a fő témáról: a többes szükségletű emberek támogatásáról. A kerekasztalon szó volt a komplex szükségletek összeegyeztethetőségéről az egydimenziós szolgáltatásnyújtási, szabályozási és finanszírozási előírásokkal, körbejártak szabályokat, gyakorlatokat és dilemmákat, mindezt a megoldáskeresés szándékával. A beszélgetésben részt vett Dr. Borza Beáta, az Ombudsmani Hivatal Esélyegyenlőségi és Gyermekjogi Főosztályának főosztályvezetője, Dr. Gruiz Katalin, a Down Alapítvány elnöke, Bódy Éva, az Országos Közösségi Ellátók Egyesületének elnökségi tagja, Frankó András, családterapeuta, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálatának vezetője.
A konferencia zárásaként Morva Emília, a Máltai Szeretetszolgálat Közép-Magyarországi Régiójának vezetője elmondta, az elhangzott nehézségekkel, ígéretes kezdeményezésekkel a BUSZSZH tovább fog dolgozni: különféle szakmai műhelyekben, szakmatámogatási dokumentumokban témánként feldolgozva az elhangzottakat, arra törekedve, hogy megoldásokat találjanak a nehézségekre, illetve azonosítsák azokat az elemeket, amelytől a jó megoldások mások számára is hasznosulhatnak.
Forrás:
